Budapest, Dráva utca 26.
Bővebben:
Fővárosunk nagy áldása (néha árvíz formájában átka) a világ legtöbb országán keresztülfolyó „nagy, kék országút”, a Duna. Nemcsak víziútként szolgál ősidők óta, hanem felfrissülést is talál habjai közt a megfáradt ember. Kazinczy Ferenc is fürdött a margitszigeti parton 1800 júliusában, itt fogadta a budai oldalon kocsival érkező barátait. Én a Dunában vagyok, keressenek csónakot és jöjjenek! - invitálta őket.
Első dunai közfürdőnk a francia forradalom évében nyílt meg, érdekes módon a piarista rendház előtti partszakaszon. 1817-ben vele szemben a budai oldalon létesült bécsi mintára katonai uszoda, ahol katonai úszásoktatás folyt Depini Péter irányításával, amelyet 1830-tól civilek is igénybe vehettek, 1839-ben már 700 polgár jelentkezett úszótanfolyamra. Pedig ekkor már létezett Mayer György hajómester uszodája a horgonyőr állomásnál, a Hacker széntelep előtt, amelyért évi 20 forintot fizetett Pest városának, s később
Kammermayer Antal a dupláját! Természetesen külön női és férfi medencéket rögzítettek a tutajok, amelyeknél erős hálók szolgálták a fürdőzők biztonságát.
Egymásután létesültek a dunai uszodák: Depini Péter önállósította magát, katonai után polgári uszodát nyitva. Majd a Bodnár, Káldor és Scholtz intézetek fogadták nyaranta a fürdővendégeket, nem mindig ugyanazon a helyen, néha a Margitszigettel szembeni csendes, akkor még elhagyott Duna-parton is. Hely-változtatásukat a hatóság intézkedései is befolyásolták: 1839 nyarán a hajóműhelytől a ferencvárosi csatornáig fürdési tilalmat doboltak ki.
Mivel a Duna-uszodák nagyon zsúfoltak és elég drágák voltak, sokan a szabad Dunában fürödtek a kevésbé beépített részeken, így Angyalföldön is. Idősebb kerületi lakosok mondogatták: Angyalföld strandja a Duna. Valóban a lakosság apraja-nagyja odajárt a nyári vasárnapokon, a gyerekek hét közben is. Sokan fürödtek a Meder utcai népstrandon, ahol családi hétvégi házakat is építettek. Ezeknek lebontását Peyer Károly szociáldemokrata vezető fővárosi ülésen kifogásolta (Népszava, 1943. december 16.).
Kerületünk egyetlen hivatalos Duna-fürdője a Dráva utcánál volt. 1907-ben városi határozat hozta létre 350 személy számára. Valamilyen - talán szociális - meggondolásból, férfiak számára ingyenes volt.
Ezt a részt a két háború között „Nyomor-Abbázia” néven emlegették az angyalföldiek, ez volt a munkásifjúság, az ún. „ötös ifik” egyik találkozóhelye is. A másik a Csáky utca-Dráva utca sarkán lévő kocsma.
Családi történet:
Édesapám az 1950-es évek elején a Vág utcai kollégiumban lakott. Nyáron gyakran lejártak a Dunához napozni, fürödni. Egyik alkalommal két diáktársával együtt mentek le. A két fiú a Margitszigetet jelölte meg célul. Apukám ódzkodott tőle, mivel nem volt jó úszó, de ahogy ilyenkor szokott lenni, mindhárman elindultak a túlpart felé. Mind a hárman szerencsésen partot értek, és egy órát pihentek. Visszafelé a két fiú jóval hamarabb partot ért és mivel látták a belváros felöl érkező rendőrségi motorcsónakot, gyorsabb tempóra bíztatták apukámat. Egy perc híján megúszhatta volna az egyenruhásokkal történő találkozást, de nem így történt. Beültették maguk mellé a motorcsónakba, és elindultak vele a Vízi Rendőrségre. Mivel — természetes módon — semmiféle igazolvány nem volt nála, visszafuvarozták őt a Dráva utcához egy kis ejnye-ejnye meghagyásával. Izgatottan sietett a kollégium felé, de útközben megállította őt egy gyalogos járőr, akinek szemet szúrt a legény laza öltözéke. Újabb magyarázkodás következett, de végül csak visszaért a kollégiumba. Elmondása szerint, ekkoriban sűrű nádas borította a Duna eme partszakaszát.